Szülőföldem Ecséd

Sokan, sokféleképpen meghatározták már ennek a szónak a tartalmát. Ki-ki a saját tapasztalata alapján környezetéből levont tanulságok következtetéseként alkotott véleményt.

Az én felfogásom a szülőföldről a következőkben foglaltam össze:

– Szülőföld, ahová születtünk
– ahová még élsz több szállal kötődsz
– ahol sokszor az altató a fáradságos napi munka után előbb szenderült
álomra, mint az altatott
– ahol megismerkedtél az írás-olvasás csodálatos világával
– ahol a felhőtlen és felejthetetlen gyermekkor számtalan csínytevése
elkísér egy életen át
– ahol a tavasz illatát csakis itt érezted olyan mámorítónak
– ahol fiatalon az élettől oly sokat remélve, dagadó mellel sétáltunk
az akác illatú utcákon
– ahol porszagú, fülledt nyári estéken oly jó volt este leülni a kispadra,
s hallgatni a milliónyi tücsök éji zenéjét
– ahol küzdeni kellett a természet szeszélyeivel: sárral, hóval
– ahol számtalan lakodalomban hajnalig tartott rózsás jókedvünk
– ahol sok hozzátartozónk koporsója mellett elfojtott fájdalommal áll-
tunk tudomásul véve, hogy egy rokonnal, baráttal kevesebbek lettünk
– ahol szüleink, szeretett hozzátartozóink sírhantjai vannak
– hová még élsz, ha távol is vagy érdemes hazajönni, feltöltődni az
anyaföld illatával, a még élő hozzátartozók szeretetével

Oláh József

Hozzászólások