Mindenszentek régen

Valamikor az október hónap a mindenszenteki búcsúra való lázas felkészülés jegyében történt a kis falumban. A mezőgazdasági betakarítási munkáktól függetlenül folyamatosan rendezgették, takarították az udvarokat. Legtöbb gondot általában a levélhullás okozott, ha ehhez hozzájött még több napos esőzés, akkor nagyon megnehezítette az udvarok rendbetételét.

A férfiak feladata volt a szalma, szénakazlak, ólak környékének rendbetétele. A háziasszonyok mindennapos elfoglaltsága volt a liba vagy kacsatömés, amit az ünnepi ebédre szántak. A búcsú hetére még beütemeztek egy napra kenyérsütést is. A mindenszenteki főétkezés meghatározó eledele volt a hízott liba vagy kacsa. Reggelire tepertő és máj, ebédre főzve a liba, természetesen az ilyenkor elengedhetetlen házilag készített csigatésztával. Nem hiányzott a pörkölt és a rántott hús valamint a házilag készített sütemény. Természetesen az ilyen lakomák ritkák voltak az egyébként szegényes körülmények közt élő családoknál. Nem nehéz felsorolni azokat a jeles ünnepeket, amiket a családok túlnyomó része ilyen körülmények között ünnepelt. Ilyen volt a falu búcsúja, karácsony és húsvét.

A mindenszentekre való felkészülésben a háziasszonyoknak jutott a legnehezebb eladat. Nekik kellett elkészíteni a reggelit, az ünnepi ebédet, emellett még vagy a kis misére vagy a nagy misére is el kellett menni. Ebéd után mire végeztek az ételek elrakásával, az edények elmosogatásával, már késő délután volt és lassan véget ért a nap, amire szinte egy hónapon át készültek. Ennek a napnak is – mint több alkalommal – a háziasszonyok voltak a szenvedő alanyai, sütöttek, főztek és mire megpihentek vége lett az ünnepnek. Másnaptól jöttek az egyhangú, szürke hétköznapok. Egy pár napig arról beszélgettek, hogy mit mondott a pap a prédikációban, milyen szépen beszélt. Majd lassan az ünnep is a feledés homályába került.

Oláh József

Hozzászólások